High Definition, azaz nagy felbontás

A nagyfelbontású televízió (HDTV, High Definition Television) lenyűgöző képminőséget és elképesztő térhatású hangzást kínál. Felülmúlhatatlan felbontásával, a dinamikus kontraszttal, az élénk színekkel és a megejtően tiszta hanghatások élményével új dimenziót kölcsönöz a vizuális szórakozásnak.

Hollywood az 1950-es évek óta a 70 mm-es filmet használja a szélesvásznú felvételekhez, valamint a tiszta, éles kép és – ami nagyon fontos – a kiváló minőségű hang eléréséhez. Ez azt jelentette, hogy Hollywood több mint 50 évig lenyűgöző képeket kínált a mozinézőknek, ugyanakkor az otthon szórakozóknak rosszabb képminőséggel kellett beérniük. Ennek oka a televíziós rendszereknek a filmeknél alacsonyabb felbontása.

Napjainkra azonban a valósághoz közelebb álló élményt lehet nyújtani, mert a filmiparban és a videokészítésnél használatos technológiák jórészt azonosak. Ma már világszerte számos tévéműsort nagy felbontásban vesznek fel és közvetítenek. A hagyományos tévékészülékek nem képesek visszaadni a nagy felbontású közvetítések jobb képminőségét, de ez a helyzet változóban van, mióta a nagy felbontású tévék (High Definition Television, HDTV) megjelentek a piacon.

Miért keresett az optikai adathordozók új generációja?
A HDTV-nek a piacon várt térhódításával gyorsan fog terjedni a HD-minőségű műsorok televízióról történő felvétele. Ma egy kétórás műsor szabványos felbontásban történő, jó minőségű felvételéhez egy teljes 4,7 GB-os DVD-lemezre van szükség. A High Definition tartalmak – a megnövelt felbontás és a digitális hangsávok miatt – még ennél is nagyobb tárolókapacitást igényelnek.

Hollywoodban jelenleg a filmek széles választékát készítik elő újra HD-minőségben való kiadáshoz. Mindennek ismeretében nem meglepő, hogy az élményszerű lejátszáshoz az optikai adathordozók új generációjára van szükség.